Gergő, a szakács meghívott mohácsra. Elmentem, berúgtunk, ettünk, mulattunk, horgásztunk, és még halat is fogtunk.

Nulladik nap

Képli Laci visz le Mohácsra, a kocsim eleje a barcsi vasbeton kerítésen maradt, így még szervizben pihen a maradék, persze az önkormányzat gyorsan betömte a bokáig érő kátyút.

Gergőnél nem nagyon pakolok szét, holnap úgyis minden megy le a tanyára. Este átsétálunk valami barátjához, útközben faggatom, hogy ismeri-e azt a mohácsi pecást - azt hiszem Tamás -, aki állítólag megeszi a nagy süllőket. - Hallod, hozzá megyünk, nehogy említsd neki! - kérlel, miközben magyarázza, hogy mekkora jó horgász is valójában. Jól van, pofám lapos, megegyezünk. Tamás komoly, megfontolt, rendezett életű, harmincas éveiben járó, ápolt ember benyomását kelti, aki egy pohár sör, vagy bor mellett szívesen beszélget a horgászatról. Késő estig sztorizunk, majd vissza Gergőhöz, és alvás.

Első nap

Délelőtt összepakolunk, és ebéd után kimegyünk a tanyára. Gergő közli velem, hogy a mai peca felejtős, itt ma ereszd el a hajam lesz a süllős koppanások helyett. Húzom a szám, én horgászni jöttem, sosem voltam híve az ilyen csoportos züllésnek a vízparton. De mindegy, valahogy majd túlélem - gondoltam. Ahogy sötétedik, egyenként, de határozottan szivárognak be a különféle emberek a tanyára. Kezdek aggódni, mi lesz ebből. Végül ismerős is jön, DRHA (ahogy itt hívják), azaz, Mahoros kollégám, Attila is beugrik. Közben stílusosan halllé rotyog a bográcsban. Ki állva, ki ülve, de végül mindenki jóllakik.

Tomi volt a soros, egész éjjel a lámpát tartotta nekünk

Második nap

Délelőtt kitápászkodok az ágyból, a konyhában megint (még mindig) megy a buli, és a pia. Pia? Nem, alig látok, és horgászni szeretnék inkább. Reggelire kalácsot szelek. Kalács? Néznek rám hülyén. Gergő is bekajál, irány a Duna. Köd mindenütt, pont annyit sem látok a mohácsi Dunából.

Délelőtti köd a mohácsi Dunán

Megnézem a híres gurgyót, a csökösháglis pályákat, meg mindent. Jól fest, csodás homokpadok mindenütt. Tetszik. Jól elcsónakázzuk a fél napot, majd beülünk pontyozni, de a pontyok nem akarnak enni, mindegy, mi jót alszunk a csónakban. El is telik szépen a délután. Kellemes őszi idő kerekedett, süt a nap, egy réteg ruhát le is dobunk. 

A pontyok nem ettek, mi viszont jót sziesztáztunk

Pontyos botok el, indulunk süllős pályát keresni. Útközben összefutunk Attilával. Jót dumálunk.

Attila meséli a tegnapi balinos sztorit, egy valaggal fogott, de csak piciket

Kinézek egy helyet, Gergő kitesz pergetni. Mély, párhuzamos kövezés, oldalából pedig tuskók merednek a meder felé. Úgy gondolom, hogy ezek mögé estére beáll a süllő. Megvárom a sötétedést, majd elkezdek dobálni. Az egyik ilyen tuskó mögül ütök egy jobb süllőt, kettő félre saccolom. Több nem jön, Gergő pislog a csónakból. Azért üröm is vegyül az örömbe, pár wobbleremet elnyelt a Duna, mikor leborult a wobbleres dobozom. Irány a tanya. Mulatás, piálás - utóbbit kihagyom -, mindenki matarészeg. Fotózok. Alszok. Majd reggel peca.

A dunaújvárosi, és a mohácsi

Harmadik nap

Ködnek nyoma sincs - persze, majdnem dél van

Kényelmesen felkelünk, hajnali peca majd legközelebb. Kalács, pakolás, balinozás. Kiszállok a határ felett nem messze, itt barangolok az erdőben, titkon bízom benne, hogy találok néhány háborús motyót, de nem. Inkább a balinok után nézek. Egy kis homoknyelv elvágó vizében rábombáz pici csalimra egy őn, de nem akad. Nem is akarta megfogni, csak üzent, hogy te hülye kb. az az érzésem. Még egy wobblernek odadurrant, aztán odébb kicsavarok egy méretest. Ennyi. Pedig szép burványa volt, lehetett két, vagy három kilós. Jön a csónak értem. Beülünk aludni, azaz pontyozni. Nincs kapás, vagy nem vettük észre. Esti pergetést elbénázzuk, nagyon hangos az alu csónak. Utána a szokásos buli, autóval hozzák a piát, nehogy elfogyjon. 

Negyedik nap

Este megyek haza, nagy dolgokat már nem tervezek. Délután meglátogatjuk Tomit, és Gyulát, akik pontyoznak a fában, de csak fingerlizi - mint kiderült. - Azjóaz. - bólogatok elismerően, majd megnézzük a többieket is. 

Csak fingerlizte nekik, semmi mást, később Gyula kicsapott pergetve egy hármas csukát

Nagyon halott a pálya, semmi front, plusz lassú apadás. Mindenki félálomban ül a csónakban. Mi inkább bemegyünk a tanyára. Telefonálok Lacinak, hogy estére ha tud, jöjjön értem, addig Gergő elkészíti a közös vacsorát. Mindenki hal nélkül jön be, azaz ponty nélkül, pár süllőt leszámítva gyenge nap volt. Megjön estére Képli is, persze, hogy telibe ver egy vaddisznót a töltésen, amiért természetesen én vagyok a hibás. Ki más. Mindegy, hazáig jót alszok.

Vass Csaba