Szép víz a Balaton, meg messze is van mindentől, meg az időjárás is eléggé kiszámíthatatlan, de kocsiba ülsz, és mégis lejössz, az idő csodás, és az a hír járja, hogy még a hal is megy, már fened is a fogad, hogy elsüss egy jó kis pr-t - "ingyé" (azaz jegyet akartam volna venni érte cserébe).

- Vass Csaba vagyok, és kérem szépen, területi engedélyt szeretnék vásárolni! - mondom határozottan, indulásra kész, már a helyet is kikerestem a neten.

- Mi? Ja, hogy mi?! Nem, mi nem tudunk jegyet adni. - közölték velem megdöbbenve, körülbelül, mintha mozijegyet kértem volna.

- De a zrt honlapja, meg területi engedély, meg Balaton, meg megy a hal, és messziről jöttem. - sorolom értetlenkedve, de egyik helyen sem tudtak segíteni.

Kicsit kiábrándultan, de legalább magyaros érzéssel vesszük nyaralónkba az irányt. Mikor befordultunk barátnőmmel az utcánkba, mondom neki, hogy ott jön szemben a halőr, tuti. 

- Honnét tudod? - kérdezte.

- Ilyen kocsi állt a halgazdálkodási zárt irodája előtt 20 perce, és nézd csak, ott van az oldalán, hogy halőr! Kérdezzük meg! - villan be az ötlet mindkettőnknek. És újra érzem a reményt, hogy hosszas fejtörés, telefonálgatás, kocsikázás (simán egy napijegy ára) után végre véget ér a magyar valóság. Intek a szemben jövő halőrnek - hátha van ötlete, ne adj' isten jegye -, villogok, kérem, hogy álljon meg. Néz, de nem igazán reagál. Megfordulunk "üldözőbe" vesszük a fekete Mazdát, utolérjük, dudálok, villogok mögötte, integetek ki az ablakon, de tesz ránk, pár száz méter után szertefoszlik az álom, hogy a Balatonon fogok horgászni, és megfordulok. Király! A jegy nélküli üldözi a halőrt, és fizetni akar. Jobban tettem volna, ha elmegyek túró fesztiválra, vagy mire, Szolnokra. Ez van.

Üdvözlök mindenkit 2012-ben, az internet világában, amikor percek alatt milliókat utalhatunk online, úgy, hogy ki sem kell a szobából tenni a lábunk, és ugyan ennyi idő alatt meg is érkezik, de biztosítást is köthetünk, és még ezer dolgot...

Vass Csaba