Mint írtam már, szeretném minden hónapban a Magyar Horgászban megjelent írásaimat néhány sorral, képpel kiegészíteni, megteremtve a lehetőségét, hogy véleményetek, esetleges kérdéseitek eljussanak hozzám. Így ígéretemhez híven a májusi lapban megjelent domolykós anyaggal folytatnám.
Termetes domolykó
Ahogy olvashattátok, Józsi gyakorlatilag porrá alázott - nyugodtan mondhatom. Ciki, vagy nem - ilyen is van, nem kell szégyellni - a horgászatunkat megelőző napokban tényleg nem érintettem halat sem, erre elmegyünk együtt pergetni, s Józsi szemtelenül kidob a szinte haladó csónakból, és első dobásra kisebb domolykót üt, majd kisvártatva mellettem szedi a hatalmas domikat, és még süllőzni is akar menni. Sejtitek a végét?
Miután összerámoltunk, célba vettünk egy régebben sokat dobált süllős pályát. Emlékszem, volt olyan, hogy Józsi öt perc alatt három darab 2,5-3 kilós süllőt rámolt le róla. Na, ide irányítottam ladikom, hátha most is kibányászunk valamit a korom sötétben. Csónakkal álltunk rá a pályára, úgy hat-hét méterrel fölé, nekem elég közel, de nem én macskáztam be. Én ültem jobb pozícióban, mint általában, ez pedig a csónak fara. Nyilván azért én pecázok innét, mert én irányítom a csónakot, és azért jobb, mert őőő... Miért is? Mert Józsi harmadik dobásra olyan halat üt, hogy megáll combnyi kezében a bot? Igen. Bár azok után, ami azon a napon történt, cseppet sem lepődtem meg, hogy barátom vigyorogva húzta négyes forma süllőjét a ladikom mellé, ami arcátlanul telibe fröcskölt, úgy, hogy folyott államon a víz. Ennyit járt az esti süllőzésből nekem.
Három dobásos dunai süllő
Persze a húzós vízben szépen elrendezte nekünk a pályát, viszonylag nehezen adta magát, lámpát kellett kapcsolni, és tele is vakuztam a helyet, úgyhogy fogtuk magunkat, és hazamentünk. Nem is volna ezzel a pecával semmi gond, ha másnap nem betliztem volna megint, de ki ne járt volna még így?
Vass Csaba
Utolsó kommentek