Sosem fogtam még a fővárosban halat, most tíz perc alatt kettőt is sikerült. Sunyi módon az autó csomagtartójába rejtett túlélő szettem, - amit dózisokban adagolok - azonnal előkerült, ahogy megéreztem a Duna illatát. Szinte mindig rejlik a hátsó ülésen valami motyó, ha rám jönne a függőség okozta számos tünet (fékhangot utánozok sorban állás közben a Tescoban, bevágok álmomban, a rakparton nem az utat figyelem, hanem a vizet, este a lépcsőházban nem kapcsolóért nyúlok, hanem a fejlámpám keresem a homlokomon stb.)
BB
Öt darab wobbler mindvégig a zsebemben hallgatott, alig vártam már, hogy a délutáni sziesztának véget vessen a lemenő nap. Tudtam, hogy fogni fogok, annyira éreztem...
Azonnal végigfűztem a zsinórt, felkötöttem a kedvenc balinos wobblerem, és pillanatok alatt vizes köveken álltam. Nem időztem egy helyben sokáig, dobtam kettőt-hármat egy helyből, aztán odébb sétáltam, szorított az idő, gyorsan akartam halat fogni, ezért gyorsan is tekertem.
Törvényszerű volt, hogy fogok - mert nincsenek hálók
Nagyjából öt percet (meg egy wobblert) kellett dobálni az első halhoz
Fővárosi balinom amnesztiája
Ezt követően még egy méret körüli, de talán inkább alattit sikerült fognom, ezt már nem örökítettük meg, nem akarom elvenni senki kenyerét.
Vass Csaba
Utolsó kommentek