Ha már úgyis ilyen pontyosra sikerült a kezdés, és egyébként is havas napokat élünk, előtúrtam halaim közül az első pikkelyes bajuszosomat, a maga 8,87 kilójával. 

A történethez évekkel korábbra kell visszanyúlom - talán lassan 10 éve esett meg -, mikor ismerkedni kezdtem a téli plasztikos horgászattal. Már akkor is betegesen sokat tartózkodtam a vízen, és kezdtek is jönni az első szép eredmények. Igazából támpontom nem volt, ami a téli horgászatot illette, mivel mentorom sem, aki elmutogatta volna, hogy mit hogyan, vagy ne adj' isten hol. Télen mindig is népszerű volt a kulcsi T-kő, de általában december elején, november végén ott is megállt a süllő, és már csak harcsát fogtak a horgászok. Volt ki véletlen, és hát mi sem természetesebb, azért akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem véletlen - persze ők általában többet is. Bár kapálókat sosem láttam, de jiggel simítva (ez is arról szól, hogy kívülről akasszák meg, csak nehezebb fülön csípni a bunkókat, és maguknak is bemagyarázzák - meg persze neked is -, hogy ez így véletlen, ezért szabályos) többen is horgásztak, még valahonnét a Velencei-tó környékéről is járt egy hentes. Ha enyhébb volt a december, akkor akár karácsonyig is fogtam süllőt, de aztán jöttek a nagy kussolások, meg a vizsgaidőszak januárban - ugyebár. Azért decemberben általában kitartottam, és fogtam ezt-azt. 

Aztán egyik ilyen hideg, csendes decemberi napon - azt hiszem 29-én éjjel, de az biztos, hogy az év végén történt-, miután halálra emelgettem a 10,5-es gumit egy koppintás nélkül, elkezdtem lassan tekerni a fenéken, de nagyon lassan. Veszíteni valóm nem volt...

Téli felszerelésem: egy bot, és egy táska plasztik, jigfejekkel 

Szépen komótosan húztam, akár csak az előző bejegyzésben fogott pontynál. Többnyire spiccel vontattam be, és az orsóval csak visszaszedtem a zsinórt. Így visszagondolva már untam az egészet, hogy egy árva kapásom sem volt, ültem a csónakdeszkán, a combomon könyökölve, és az égnek bámulva (mintha fohászkodnék) követtem szememmel a botom. Hazudnék, ha azt mondanám emlékszem hányadik dobást követően jött a kapás. Nem, nem emlékszem. Arra viszont határozottan igen, hogy szinte csak a szememmel láttam, hogy valami történik (nyilván a kezem úgy átfagyott, hogy nem érzékeltem a finom kapást), piciket pumpált a botom. Nagyon kicsiket, inkább csak úgy lüktetett. Nem tudtam mire vélni, először azt hittem, hogy csak képzelődöm. Finoman rátekertem, megfeszítettem a damilt, és figyeltem. Még mindig lüktetett, ezért ráemeltem egy nagyot. - Ez meg mi a p***?! - mondtam, mikor elég komoly ellenállásba ütköztem. Meglepő erővel küzdött a hal, s már láttam is magam előtt, ahogy tartom a +10-es süllőt, a villogó vaku fényében. Mi más lehetett volna, hiszen süllőre horgásztam. Felálltam, mert éreztem, hogy komoly fárasztás következik, és a süllő egyre csak hízott képzeletemben. Húzta a féket, hajlítgatta a botom, én meg remegő lábbal imádkoztam, nehogy meglépjen. - Be sem vágtam! - hasított belém a tudat. Halam jobbra, a csónaktól nem túl távol tartotta magát, nagyon nehezen tudtam magamhoz pumpálni. Méterről méterre, de közeledett. Alig vártam már, hogy megcsillanjon az óriás fehéres test a felszínen. - Vajon mekkora lehet? Biztos tíz felett van. Ez lesz életem süllője! Tudtam, hogy itt kell lennie, végre megakasztottam! - ilyen, és ehhez hasonló gondolatok pörögtek a fejemben. Iszonyú nagy csalódás volt, mikor a lábam előtt egy meglehetősen vaskos, magas hátú test tört a mélybe. - Ponty, basszameg! - csaptam a combomra. Nagyon erősen húzott, de már elfáradt, néhány rövid kirohanás után ott feküdt előttem. 

Mérlegelés eredménye: 8,87 kg 

Elképzelésem sem volt hirtelen, hogy mekkora, még nem fogtam pontyból nagyot. Az már a vízben egyértelműen látszódott, hogy szabályosan akadt. De adódott még egy probléma, a hal kivétele. Pergetőként nem voltam az ilyen helyzetekre felkészülve. A feladat adott volt, egy böszme nagy pontyot kell beemelni a csónakba, kézzel.  Végülis bekínlódtam, még hatalmasabbnak tűnt kivéve a vízből. A horog belül, a szájpadlását fogta. Persze már akkor is hallottam ragadozó pontyokról - nem hittem, hogy én vagyok a világelső -, azaz, hogy pergetve lehet fogni, de majd' 11-es gumihallal? Elképesztő! 

Másnap reggelre esett vagy tíz centi hó

Abban a szezonban még sikerült akasztanom két iszonyat erős halat a környéken, vélhetőleg pontyot, de egyiket sem sikerült kifárasztani, idő előtt megléptek - lehet, hogy óriás süllők voltak?!

Vass Csaba